Két hónapja bontott zászlót Jugoszláviában a Vajdasági Magyarok Demokratikus Szövetsége. Az országban élõ magyarok száma az 1981-es népszámlálás adatai szerint 427 ezer, de a becslések félmillióra teszik.

A most megalakult szövetség politikai szervezõdési forma, de egyelõre nem párt, csak a "kisebbségi kollektivitás embrionális alapja" - írta mûködésérõl Vékás János alelnök. Szerinte, ha fokozódik az önazonosságra való jog társadalmi elismerése, akkor a kisebbségen belüli viszonyok korszerûsítésére és demokratizálására összpontosíthatja erõit. Ez esetben az önkormányzati modell jegyei kerülhetnek elõtérbe. Ha viszont a kisebbségi jogok megõrzését szolgáló politikai harcra kell inkább összpontosítani, akkor pártjellege jut kifejezésre.

A VMDSZ tehát a vajdasági magyarok kollektív érdekeinek kifejezését és képviseletét szolgáló szervezõdési forma, amely azon munkálkodik, hogy a Vajdaságban, illetve a Szerb Szocialista Köztársaságban sikeresebben érvényesüljön a nemzetek és nemzetiségek egyenjogúsága.

Programja kimondja, hogy támogatja az országban a társadalmi és gazdasági reformot, a jogállammá való átalakulást, a piacgazdálkodást, és a politikai demokráciát, beleértve a többpártrendszert is. A föderáción belül jelentkezõ bonyolult problémák és a föderatív közösség alapjait veszélyeztetõ nemzeti összetûzések tudatában a közösség úgy véli, hogy a szerb nemzetnek, amely a Vajdaságban évszázadok óta együtt él a magyarokkal, történelmi joga megvédeni államának területi egységét. Ilyen értelemben a köztársaság egész területén érvényesített szuverenitása a szerb demokratikus nemzeti fejlõdés alapja, amelynek nem lenne szabad veszélyeztetnie a nemzetiségek jogait. Ugyanakkor a közösség úgy véli, hogy a nemzeti összetûzéseket csakis demokratikus módszerekkel és türelemmel lehet megoldani.

A nemzeti egyenjogúság megvalósításának modellje nem vált be, nem nyújtott megfelelõ eredményeket, s nem szavatolja a felgyorsult asszimiláció megállítását a magyarok soraiban sem, ezért van szükség új modell kiépítésére. Rendezni kell végre a nemzetiség jogait. A jogállammá való átalakulással ténylegesen megváltozik a nemzeti egyenjogúság megvalósításának modellje is. Az ideológia béklyóitól megszabadulva, a nemzetiségi jogokat is az emberi jogok különleges vonatkozásaként kell számon tartani, amelyek a nemzetiséget, mint közösséget is megilletik.

Melyek ezek a jogok? Elsõsorban a választott hatósági szervekben való arányos részvétel, valamint az igazgatási és igazságszolgáltatási szervekben való megfelelõ képviselet, s az anyanyelv használata. Szükségesnek tartja a közösség a nemzetiségi intézmények, szervezetek, egyesületek, klubok megalakításának engedélyezését, jogot formál a nemzetiségi nyelvû nyilvános tájékoztatásra, valamint a nemzetiségek nyelvén folytatott mûvészi alkotómunka ápolására, védelmére, s az etnográfiai értékek megõrzésére.

Külön hangsúlyt kap az anyanyelvû általános és középfokú oktatás megszervezésének a lehetõsége, valamint a megfelelõ magyar nyelvû felsõoktatási forma, továbbá a tudományos kutatás, a nemzetiségi jellegû urbanisztikai egységek védelme, és ami nagyon lényeges: az anyaország intézményeivel való szerves kapcsolat kiépítése, az onnan kapott anyagi kedvezmények szabad használata, a tudományban és a kultúrában való egyéni képzés és továbbképzés céljából.

A zászlóbontás óta a Vajdasági Magyarok Demokratikus Szövetsége céltudatos építõmunkába kezdett, hogy elindítsa mindazokat a folyamatokat, amelyek hozzájárulhatnak a kisebbség jogainak érvényesítéséhez, a Jugoszláviában élõ magyarság azonosságtudatának fejlesztéséhez, az utóbbi másfél évtizedben felgyorsult beolvadás csökkentéséhez.

Van még egy ilyen jelentõs kezdeményezése a szövetségnek. Azt kérte a Vajdasági Tudományos és Mûvészeti Akadémiától: járuljon hozzá olyan kutatások megindításához, amelyek megvilágítják a jugoszláviai magyar kisebbség történelmének tisztázatlan kérdéseit, és a vajdasági kisebbségek társadalmi és gazdasági helyzetét.

A múlttal való szembesülés sok eddig elhallgatott igazságtalanságot tisztázna, ami nélkül lehetetlen jövõt építeni, demokratikus rendszert kialakítani. Az 1944-es eseményekrõl van szó, amelyekrõl legutóbb már az újvidéki Magyar Szó is nyíltan cikkezett. A hírhedt razzia szerb, zsidó és cigány áldozatairól eléggé megbízható történelmi értékelés készült, akárcsak azokról a magyarokról és németekrõl is, akik közvetlenül a háború után estek áldozatul, bírósági eljárás nélkül.

"A népi emlékezésben megmaradt az a tény, hogy ilyen áldozatok voltak, s az is, hogy az esetek egy részében nem folytattak bírósági eljárást. Az olyan eseményekkel kapcsolatos értesülések, amelyek a nemzetközileg érvényes mércék alapján genocídiumnak tekinthetõk, és az a körülmény, hogy ezen tettek elkövetõit nem azonosították, nyomasztóan hat elég sok ember tudatára. A bûntudat komplexusát fokozzák azok a mindennapi beszélgetések, amelyekben a másik fél szemrehányást tesz az áldozatul esett szerbek és zsidók miatt" - hangzik a VMDSZ levele az akadémiához. (Az újvidéki Magyar Szó már közzétette a temerini tömegsír fényképét is, s nyilván rövidesen nyilvánosságra kerül a bezdáni, a becseji, a topolyai, az adai, a moholi, a péterrévei, a horgosi, a szabadkai és a többi magyar településeken elkövetett atrocitások feltárása is.)

Arra a kérdésre: van-e kilátás arra, hogy a szövetség párttá alakuljon, s induljon a választásokon, Ágoston András elnök a következõket mondotta:

- Mi nyomásgyakorló csoport szeretnénk lenni, vagyis érdekcsoport, lobby. Természetesen, együttmûködünk minden arra hajlandóságot mutató párttal, de bizonyos feltételekkel. Azt a pártot támogatjuk, amely a nemzetek és a nemzetiségi kisebbségek együttélésének legkedvezõbb programját valósítja meg. Megfelelne a célunknak az is, ha ellenzékben maradnánk. Persze, olyan pártokhoz nem csatlakozhatunk, mint például a nemrég Oplenacon megalakult Szerb Megújhodási Párt, amelynek bemutatkozó gyûlésén elhangzott, hogy a szerbek legnagyobb ellenségei a kommunisták, a horvátok és a magyarok.